Nem küldjük el az Ön címére
Az Ön országának törvényei és rendeletei miatt nem szabad küldeni az Ön jelenlegi helyére. Ha bármilyen kérdése van, kérlek Lépjen kapcsolatba velünkAzért vagyunk, hogy segítsünk
Kérdése van a termékkel, vagy annak tartalmával kapcsolatban? Lépjen kapcsolatba velünk!Search
Please insert a search term in the input field. If you have any question please contact us contact usNincs termék
You have to add to cart at least 0 bottles or any program to make checkout.
You have to add to cart at least 0 bottles or any program to make checkout.
We don't ship to your address!
Due to your country law and regulations, we are not permitted to send to your current location. If you have any questions please contact usWe are here to help you
We are here for you. If you have any question please contact usSearch
Please insert a search term in the input field. If you have any question please contact usWe don't ship to your address!
Due to your country law and regulations, we are not permitted to send to your current location. If you have any questions please contact usWe are here to help you
We are here for you. If you have any question please contact usSearch
Please insert a search term in the input field. If you have any question please contact usA kannabinoidok felfedezése lassanként feltárta, hogy a kannabisz növény micsoda lehetőségek forrása. Azonosításuk megelőzi az endokannabinoid rendszer (ECS) felfedezését - valójában döntő jelentőségű volt a kutatók számára a fiziológiai hálózat feltárásában.
A kutatók több mint 100 egyedi kannabinoidot azonosítottak. Ezek közül a molekulák közül néhány megváltoztatta a kannabisztudomány arculatát, míg mások viszonylag rejtélyesek és érintetlenek. Az alábbiakban áttekintjük, mikor fedezték fel a legismertebb kannabinoidokat, és ki érdemel elismerést ezen úttörő eredmények miatt.
Mielőtt az egyes kannabinoidokat elkülönítették és azonosították, a forradalmi kutatók egy korai csoportja lefektette a felfedezések legfontosabb alapjait. A kutatók a 19. század elején kezdték el a nyers kannabiszkivonat kinyerését, és ez hamarosan specifikus molekulák keresésévé specializálódott.
1840-ben egy Schlesinger nevű kutatónak állítólag sikerült a kendernövények virágából és leveleiből kinyerni az első aktív kivonatot[1]. Röviddel ezután, egy másik kísérletező elme, akit Decourtative-nak hívtak, 1848-ban hasonló anyagokból etanolkivonatot készített. Elpárologtatta az alkoholt, és sötét gyantát talált a helyén. Az anyagot „kannabinak” nevezte.
Más kutatók magukon is elvégezték az anyag hatásának tesztelését. A 19. század végén a tudósok alkoholkivonatot készítettek és mészoldatot adtak hozzá a klorofill eltávolításához. Az elegyet leszűrték, kénsavval kezelték, majd elpárologtatták. A kutatók megvizsgálták a maradék gyantát, és megállapították, hogy semleges pH-ja. Miután kipróbálták az anyag „kétharmadát”, leírták annak „erős kábító hatásait”.
A tudósok egy új vegyület nyomában voltak, de nem tudták pontosan kitalálni, mi okozza ezeket a hatásokat. Sokan azt gondolták, hogy a kannabisz alkaloidokat tartalmaz, Preobranjensky pedig azt állította, hogy a növényben nikotin van.
Az alkaloidok vadászata során Klein és munkatársai izolálták az A, B, C és D. kannabimineket. Röviddel ezután a kutatók egy mexikói törzs gyökereiből izolálták a kannabiszativin alkaloidokat, egy másik mexikói törzs gyökereiből és leveleiből pedig az anhidrokannabiszativint. .
Noha ezek az anyagok egerekben generáltak bizonyos hatásokat, egyértelművé vált, hogy a kannabisz növény egyedi hatásaiért más vegyületek felelősek. A tudósok hamarosan egy egyedülálló kémiai családba botlottak, amely alátámasztotta ezeket a tulajdonságokat: ők a kannabinoidok.
A CBN, vagy kannabinol volt az első kannabinoid, amelyet a kannabisz növényből izoláltak. Thomas Wood, W. Spivery és Thomas Easterfield 1899-ben tették ezt az úttörő felfedezést[2]. A molekulát a hasisból, a kannabiszgyanta kézzel hengerelt formájából nyerték. Miután etanolos extraktumot készítettek a mintából, frakcionált desztillációt végeztek és viszkózus olajat kaptak.
A folyamat eredményéül kapott anyagot „borostyánszínűnek írták le, ha csak vékony rétegekben látható, de rubinvörös, ha tömegesen van jelen”. Úgy találták, hogy az anyag pszichoaktív hatással rendelkezik, már 0,05 g-os dózisban is. Az acetilezés elvégzése után felfedezték a CBN-t.
A kannabisznövények azonban enzimatikus folyamatok révén nem hoznak létre CBN-t. A kannabinoid a THC lebomlásából származik. Ezért a kutatócsoport valószínűleg olyan kivonatok mintáival dolgozott, amelyekben a THC lebontották.
Az Egyesült Államokbeli vegyész, Roger Adams elsőként izolálta a CBD-t[3] (kannabidiolt) a kannabiszból 1942-ben. A ma világhírű kannabinoidot a Minnesota vadkender virágából extrahálta. Adams etanolos extrakcióval alkotta megl a „vörös olajat”. Ezután az anyagot csökkentett nyomáson végzett desztillációval kezelte és az alkotóelemek keverékéből kannabidiolt izolált.
Évtizedekkel később, 1963-ban, a kutatók újabb fontos felfedezést tettek a CBD-vel kapcsolatban - megállapították a kannabinoid molekuláris szerkezetét. Raphael Mechoulam biokémikus, a jeruzsálemi héber egyetem professzorának nevéhez fűződik ez a fontos felfedezés[4].
A CBG (cannabigerol) a CBGA kannabinoidsavból származik, amely szerves szerepet játszik a kannabinoid bioszintézisében. Számos kannabinoid, amelyek az enzimatikus reakciók során jönek létre, CBGA-ként kezdi meg az életét, így őt nevezhetjük egyfajta mester prekurzornak is. Számos enzim hat ezekre a kannabinoidokra, és alakítja át őket a kannabinoid család többi tagjává. Például a CBDA szintáz átalakítja a CBGA-t CBDA-vá, amely melegítés hatására CBD-ként dekarboxilálódik.
Raphael Mechoulam és Yehial Gaoni 1963-ban egyesítette erőit, hogy a következő négy évben kannabisz kutatással foglalkozzon. Ez a páros úttörő felfedezéseket tett a kannabisztudomány világában. 1964-ben a pár megvizsgálta a kannabinoid bioszintézis útját a növényben. Hamarosan megoldották a hiányzó kapcsolat problémáját: Honnan származtak ezek a kannabinoidok? A CBGA-t úgy azonosították[5], mint hidat a más kannabinoidokká váló vegyi anyagok között.
A THC felelős a kannabiszhoz kapcsolódó pszichoaktív hatások legnagyobb részéért. Ez az ellentmondásos molekula az endokannabinoid rendszer CB1 receptorához kapcsolódik, hogy ezeket az eredményeket elérje. Röviddel a CBG felfedezése után Mechoulam és Gaoni feltörték a kódot, és azonosították és izolálták[6] a THC-t (delta-9-tetrahidrokannabinol).
A duó először 1965-ben szintetizálta a THC-t , majd 1967-ben újra. A hatalmas siker ellenére Mechoulam felfedezéseit a század elején végzett kannabisztudománynak tulajdonította. Bár 1964-ben hivatalosan izolálták a THC-t, más tudósok erre a felfedezésre alapoztak.
Roger Adamsnek és Alex Toddnak egyaránt sikerült a THC-hez nagyon közel álló molekulákat szintetizálni az 1940-es években. Ezeknek a kutatóknak soha nem sikerült izolálni a kannabinoidot, de ők is kannabinoidokat, például CBD-t használtak hasonló molekulák létrehozására. A Mechoulam kijelentette, hogy valószínűleg korlátozta őket az akkor rendelkezésre álló irodalom és technikák.
A kannabisz növényi kivonatának körülbelül 0,3% -át a CBC (cannabichromene) teszi ki. A nemesítők azonban kifejlesztettek olyan fajtákat, amelyek szignifikánsan nagyobb mennyiségeket tartalmaznak. Ez egy nem pszichoaktív kannabinoid. A kutatók megvizsgálták a CBC farmakológiai hatásait[7], és érdekes lehetőségeket találtak.
Érdekes módon ugyanazon év során két különböző módszerrel azonosították a CBC-t. Mechoulam és Gaoni 1966-ban elkülönítette és azonosította a CBC szerkezetét[8]. Egy hexán kivonattal kezdve a két kutató kromatográfiás vizsgálatot végzett és azonosította a CBD-t, THC-t, CBN-t, CBG-t és CBC-t. A Cannabichromene az extraktum körülbelül 1,5% -át tette ki.
Fogták a CBC-t tartalmazó frakciókat, és desztillálás előtt kétszer újrakromatográfozták. Ezzel az eljárással elkülönítették a CBC-t, és meghatározták a kannabinoid molekuláris szerkezetét. A jelentések azt is tartalmazzák, hogy a német kutatók egy csoportjának - Claussennek, Von Spulaknak és Kortenak - ugyanabban az évben a kender benzolos perkolációjával sikerült elkülöníteni a CBC-t.
A fenti öt molekula alkotja a kannabisz növényekben található fő kannabinoidokat. A tudósok ezeket a vegyületeket viszonylag mélyrehatóan vizsgálták. Ugyanakkor egy több mint 100 kannabinoidból és kannabinoidsavból álló gazdatest várja a kutatók teljes körű magyarázatát. A következő néhány évtizedben biztosan hatalmas lépéseket teszünk majd a kannabisztudomány területén.
[1] Mechoulam, R., & Hanuš, L. (2000, June). A historical overview of chemical research on cannabinoids. https://1d7u564dod7i2q96m533sblk-wpengine.netdna-ssl.com/wp-content/uploads/2018/08/A-historical-overview-of-chemical-research-on-cannabinoids.pdf [Forrás]
[2] Wood, T. B., Spivey, W. T. N., & Easterfield, T. H. (1899). III.—Cannabinol. Part I. J. Chem. Soc., Trans., 75(0), 20–36. https://doi.org/10.1039/ct8997500020 [Forrás]
[3] Adams, R., Hunt, M., & Clark, J. H. (1940). Structure of Cannabidiol, a Product Isolated from the Marihuana Extract of Minnesota Wild Hemp. I. Journal of the American Chemical Society, 62(1), 196–200. https://doi.org/10.1021/ja01858a058 [Forrás]
[4] Mechoulam, R., & Shvo, Y. (1963). Hashish—I. Tetrahedron, 19(12), 2073–2078. https://doi.org/10.1016/0040-4020(63)85022-x [Forrás]
[5] Gaoni, Y., & Mechoulam, R. (1964). Isolation, Structure, and Partial Synthesis of an Active Constituent of Hashish. Journal of the American Chemical Society, 86(8), 1646–1647. https://doi.org/10.1021/ja01062a046 [Forrás]
[6] Mechoulam, R. (1986). Interview with Prof. Raphael Mechoulam, Codiscoverer of THC. International Journal of the Addictions, 21(4–5), 579–587. https://doi.org/10.3109/10826088609083542 [Forrás]
[7] Russo, E. B., & Marcu, J. (2017). Cannabis Pharmacology: The Usual Suspects and a Few Promising Leads. Cannabinoid Pharmacology, 67–134. https://doi.org/10.1016/bs.apha.2017.03.004 [Forrás]
[8] Gaoni, Y., & Mechoulam, R. (1966). Cannabichromene, a new active principle in hashish. Chemical Communications (London), 1, 20. https://doi.org/10.1039/c19660000020 [Forrás]
[1] Mechoulam, R., & Hanuš, L. (2000, June). A historical overview of chemical research on cannabinoids. https://1d7u564dod7i2q96m533sblk-wpengine.netdna-ssl.com/wp-content/uploads/2018/08/A-historical-overview-of-chemical-research-on-cannabinoids.pdf [Forrás]
[2] Wood, T. B., Spivey, W. T. N., & Easterfield, T. H. (1899). III.—Cannabinol. Part I. J. Chem. Soc., Trans., 75(0), 20–36. https://doi.org/10.1039/ct8997500020 [Forrás]
[3] Adams, R., Hunt, M., & Clark, J. H. (1940). Structure of Cannabidiol, a Product Isolated from the Marihuana Extract of Minnesota Wild Hemp. I. Journal of the American Chemical Society, 62(1), 196–200. https://doi.org/10.1021/ja01858a058 [Forrás]
[4] Mechoulam, R., & Shvo, Y. (1963). Hashish—I. Tetrahedron, 19(12), 2073–2078. https://doi.org/10.1016/0040-4020(63)85022-x [Forrás]
[5] Gaoni, Y., & Mechoulam, R. (1964). Isolation, Structure, and Partial Synthesis of an Active Constituent of Hashish. Journal of the American Chemical Society, 86(8), 1646–1647. https://doi.org/10.1021/ja01062a046 [Forrás]
[6] Mechoulam, R. (1986). Interview with Prof. Raphael Mechoulam, Codiscoverer of THC. International Journal of the Addictions, 21(4–5), 579–587. https://doi.org/10.3109/10826088609083542 [Forrás]
[7] Russo, E. B., & Marcu, J. (2017). Cannabis Pharmacology: The Usual Suspects and a Few Promising Leads. Cannabinoid Pharmacology, 67–134. https://doi.org/10.1016/bs.apha.2017.03.004 [Forrás]
[8] Gaoni, Y., & Mechoulam, R. (1966). Cannabichromene, a new active principle in hashish. Chemical Communications (London), 1, 20. https://doi.org/10.1039/c19660000020 [Forrás]