Mikor fedezték fel a kannabinoidokat?

A kannabinoidok felfedezése lassanként feltárta, hogy a kannabisz növény micsoda lehetőségek forrása. Azonosításuk megelőzi az endokannabinoid rendszer (ECS) felfedezését - valójában döntő jelentőségű volt a kutatók számára a fiziológiai hálózat feltárásában.

A kutatók több mint 100 egyedi kannabinoidot azonosítottak. Ezek közül a molekulák közül néhány megváltoztatta a kannabisztudomány arculatát, míg mások viszonylag rejtélyesek és érintetlenek. Az alábbiakban áttekintjük, mikor fedezték fel a legismertebb kannabinoidokat, és ki érdemel elismerést ezen úttörő eredmények miatt.

A kannabinoid kutatás korai úttörői

Mielőtt az egyes kannabinoidokat elkülönítették és azonosították, a forradalmi kutatók egy korai csoportja lefektette a felfedezések legfontosabb alapjait. A kutatók a 19. század elején kezdték el a nyers kannabiszkivonat kinyerését, és ez hamarosan specifikus molekulák keresésévé specializálódott.

1840-ben egy Schlesinger nevű kutatónak állítólag sikerült a kendernövények virágából és leveleiből kinyerni az első aktív kivonatot^[1]. Röviddel ezután, egy másik kísérletező elme, akit Decourtative-nak hívtak, 1848-ban hasonló anyagokból etanolkivonatot készített. Elpárologtatta az alkoholt, és sötét gyantát talált a helyén. Az anyagot „kannabinak” nevezte.

Más kutatók magukon is elvégezték az anyag hatásának tesztelését. A 19. század végén a tudósok alkoholkivonatot készítettek és mészoldatot adtak hozzá a klorofill eltávolításához. Az elegyet leszűrték, kénsavval kezelték, majd elpárologtatták. A kutatók megvizsgálták a maradék gyantát, és megállapították, hogy semleges pH-ja. Miután kipróbálták az anyag „kétharmadát”, leírták annak „erős kábító hatásait”.

A tudósok egy új vegyület nyomában voltak, de nem tudták pontosan kitalálni, mi okozza ezeket a hatásokat. Sokan azt gondolták, hogy a kannabisz alkaloidokat tartalmaz, Preobranjensky pedig azt állította, hogy a növényben nikotin van.

Az alkaloidok vadászata során Klein és munkatársai izolálták az A, B, C és D. kannabimineket. Röviddel ezután a kutatók egy mexikói törzs gyökereiből izolálták a kannabiszativin alkaloidokat, egy másik mexikói törzs gyökereiből és leveleiből pedig az anhidrokannabiszativint. .

Noha ezek az anyagok egerekben generáltak bizonyos hatásokat, egyértelművé vált, hogy a kannabisz növény egyedi hatásaiért más vegyületek felelősek. A tudósok hamarosan egy egyedülálló kémiai családba botlottak, amely alátámasztotta ezeket a tulajdonságokat: ők a kannabinoidok.

• CBN (1899)

A CBN, vagy kannabinol volt az első kannabinoid, amelyet a kannabisz növényből izoláltak. Thomas Wood, W. Spivery és Thomas Easterfield 1899-ben tették ezt az úttörő felfedezést^[2]. A molekulát a hasisból, a kannabiszgyanta kézzel hengerelt formájából nyerték. Miután etanolos extraktumot készítettek a mintából, frakcionált desztillációt végeztek és viszkózus olajat kaptak.

A folyamat eredményéül kapott anyagot „borostyánszínűnek írták le, ha csak vékony rétegekben látható, de rubinvörös, ha tömegesen van jelen”. Úgy találták, hogy az anyag pszichoaktív hatással rendelkezik, már 0,05 g-os dózisban is. Az acetilezés elvégzése után felfedezték a CBN-t.

A kannabisznövények azonban enzimatikus folyamatok révén nem hoznak létre CBN-t. A kannabinoid a THC lebomlásából származik. Ezért a kutatócsoport valószínűleg olyan kivonatok mintáival dolgozott, amelyekben a THC lebontották.

• CBD (1942)

Az Egyesült Államokbeli vegyész, Roger Adams elsőként izolálta a CBD-t^[3] (kannabidiolt) a kannabiszból 1942-ben. A ma világhírű kannabinoidot a Minnesota vadkender virágából extrahálta. Adams etanolos extrakcióval alkotta megl a „vörös olajat”. Ezután az anyagot csökkentett nyomáson végzett desztillációval kezelte és az alkotóelemek keverékéből kannabidiolt izolált.

Évtizedekkel később, 1963-ban, a kutatók újabb fontos felfedezést tettek a CBD-vel kapcsolatban - megállapították a kannabinoid molekuláris szerkezetét. Raphael Mechoulam biokémikus, a jeruzsálemi héber egyetem professzorának nevéhez fűződik ez a fontos felfedezés^[4].

• CBG (1964)

A CBG (cannabigerol) a CBGA kannabinoidsavból származik, amely szerves szerepet játszik a kannabinoid bioszintézisében. Számos kannabinoid, amelyek az enzimatikus reakciók során jönek létre, CBGA-ként kezdi meg az életét, így őt nevezhetjük egyfajta mester prekurzornak is. Számos enzim hat ezekre a kannabinoidokra, és alakítja át őket a kannabinoid család többi tagjává. Például a CBDA szintáz átalakítja a CBGA-t CBDA-vá, amely melegítés hatására CBD-ként dekarboxilálódik.

Raphael Mechoulam és Yehial Gaoni 1963-ban egyesítette erőit, hogy a következő négy évben kannabisz kutatással foglalkozzon. Ez a páros úttörő felfedezéseket tett a kannabisztudomány világában. 1964-ben a pár megvizsgálta a kannabinoid bioszintézis útját a növényben. Hamarosan megoldották a hiányzó kapcsolat problémáját: Honnan származtak ezek a kannabinoidok? A CBGA-t úgy azonosították^[5], mint hidat a más kannabinoidokká váló vegyi anyagok között.

• THC (1964)

A THC felelős a kannabiszhoz kapcsolódó pszichoaktív hatások legnagyobb részéért. Ez az ellentmondásos molekula az endokannabinoid rendszer CB1 receptorához kapcsolódik, hogy ezeket az eredményeket elérje. Röviddel a CBG felfedezése után Mechoulam és Gaoni feltörték a kódot, és azonosították és izolálták^[6] a THC-t (delta-9-tetrahidrokannabinol).

A duó először 1965-ben szintetizálta a THC-t , majd 1967-ben újra. A hatalmas siker ellenére Mechoulam felfedezéseit a század elején végzett kannabisztudománynak tulajdonította. Bár 1964-ben hivatalosan izolálták a THC-t, más tudósok erre a felfedezésre alapoztak.

Roger Adamsnek és Alex Toddnak egyaránt sikerült a THC-hez nagyon közel álló molekulákat szintetizálni az 1940-es években. Ezeknek a kutatóknak soha nem sikerült izolálni a kannabinoidot, de ők is kannabinoidokat, például CBD-t használtak hasonló molekulák létrehozására. A Mechoulam kijelentette, hogy valószínűleg korlátozta őket az akkor rendelkezésre álló irodalom és technikák.

• CBC (1966)

A kannabisz növényi kivonatának körülbelül 0,3% -át a CBC (cannabichromene) teszi ki. A nemesítők azonban kifejlesztettek olyan fajtákat, amelyek szignifikánsan nagyobb mennyiségeket tartalmaznak. Ez egy nem pszichoaktív kannabinoid. A kutatók megvizsgálták a CBC  farmakológiai hatásait^[7], és érdekes lehetőségeket találtak.

Érdekes módon ugyanazon év során két különböző módszerrel azonosították a CBC-t. Mechoulam és Gaoni 1966-ban elkülönítette és azonosította a CBC szerkezetét^[8]. Egy hexán kivonattal kezdve a két kutató kromatográfiás vizsgálatot végzett és azonosította a CBD-t, THC-t, CBN-t, CBG-t és CBC-t. A Cannabichromene az extraktum körülbelül 1,5% -át tette ki.

Fogták a CBC-t tartalmazó frakciókat, és desztillálás előtt kétszer újrakromatográfozták. Ezzel az eljárással elkülönítették a CBC-t, és meghatározták a kannabinoid molekuláris szerkezetét. A jelentések azt is tartalmazzák, hogy a német kutatók egy csoportjának - Claussennek, Von Spulaknak és Kortenak - ugyanabban az évben a kender benzolos perkolációjával sikerült elkülöníteni a CBC-t.

Kannabinoidok: a jéghegy csúcsa

A fenti öt molekula alkotja a kannabisz növényekben található fő kannabinoidokat. A tudósok ezeket a vegyületeket viszonylag mélyrehatóan vizsgálták. Ugyanakkor egy több mint 100 kannabinoidból és kannabinoidsavból álló gazdatest várja a kutatók teljes körű magyarázatát. A következő néhány évtizedben biztosan hatalmas lépéseket teszünk majd a kannabisztudomány területén.