Mik azok a szintetikus kannabinoidok?

A szintetikus kannabinoidok laboratóriumi környezetben előállított vegyi anyagok. A fitokannabinoidoktól és az endokannabinoidoktól eltérően ezek mesterségesek és a természetben nem fordulnak elő. Ezeket az anyagokat úgy tervezték, hogy az endokannabinoid rendszer receptorait célozzák meg, hogy specifikus hatásokat hozzanak létre.

A szintetikus kannabinoidok

Egyes szintetikus kannabinoidok bizonyítottan terápiás hatást fejtenek ki és hasonlóan működnek, mint a kannabisz növényben és az emberi testben található kannabinoidok. A kutatók például kifejlesztették a dronabinolt - a Marinol aktív alkotórészét - a THC fitokannabinoidhoz hasonlóan a CB1-receptor megcélzására.

A Nabilone - egy másik szintetikus kannabinoid - szintén a THC hatását utánozza a testben. A vegyi anyag kötődik a CB1 receptorhoz, és terápiás céllal többek között gyomorpanaszok enyhítésére is használták.

Bár a fenti szintetikus kannabinoidok terápiás potenciált mutatnak, mások sokkal veszélyesebbek. Több száz különböző szintetikus kannabinoid létezik, és közülük sok, eltérő hatást fejt ki. Ezeket a vegyszereket gyakran hevenyészve kotyvasztják és a feketepiacon forgalmazzák, például „K2” és „fűszer” néven.

A THC-vel ellentétben, amely csak részben aktiválja a kannabinoid receptorokat, néhány szintetikus kannabinoid teljes mértékben aktiválja őket, és úgy ismerhetjük őket, hogy 200-szor hatásosabb^[1], mint a THC.

Ez a mechanizmus bizonyos esetekben veszélyes mellékhatásokat^[2] okozhat. A szintetikus kannabinoidok nagyobb toxicitással, kórházi ellátással, irritációval, zavarodottsággal, akut vesekárosodással stb. járnak.

Összehasonlítva: a fitokannabinoidok sokkal lenyűgözőbb és következetesebb biztonsági profillal rendelkeznek. Még ha terápiás körülmények között adják be a szintetikus kannabinoidokat, akkor is sokkal kiszámíthatatlanabbak, mint természetes társaik.

Hogyan készülnek szintetikus kannabinoidok?

A tudósok az FDA által jóváhagyott szintetikus kannabinoidokat nagy gondossággal készítik - a dronabinolt például laboratóriumi környezetben. A vegyület tartalmazza a THC-molekulát, szezámmag-olajban feloldják, majd kapszulákba helyezik.

Más szintetikus kannabinoidokat azonban gyakran nem hivatalos laboratóriumokban készítenek és illegálisan terjesztik a vásárlók számára. Ezen vegyületek szintézisét John William Huffman, a szerves kémia professzora kezdte. 1984-től kezdve ő és csapata több mint 400 szintetikus kannabinoidot szintetizált a munka során a dél-karolinai Clemson Egyetemen.

Eredeti célja az volt, hogy kémiai eszközöket fejlesszen ki a endokannabinoid rendszer tanulmányozására. Ezen molekulák közül kettő azonban a 2000-es évek végén megjelent a német fekete piacon.

Ezeket a molekulákat laboratóriumban állítják elő, acetonnal hígítják, majd különféle szárított növényekre permetezik, hogy utánozzák a kannabisz növény formátumát.

Ez a gondatlan gyártási folyamat különféle hibákhoz vezethet, ideértve a rendkívül erős és veszélyes termékek létrejöttét.

A szintetikus kannabinoidok itt maradnak

Szintetikus kannabinoidok léteznek. Néhányuk - például a dronabinol - jogszerű terápiás vagy kutatási célokat szolgál, míg mások visszaélésre adnak lehetőséget és veszélyes mellékhatásokkal járnak. A természetben előforduló kannabinoidok nemcsak sokkal biztonságosabbak, de az egyre sokasodó kutatások azt is sugallják, hogy a teljes spektrumú kannabiszkivonatok hatékonyabbak lehetnek, mint az egyes izolált molekulák.